Colleen Hoover: Velünk véget ér
Colleen Hoover.
Egy
népszerű írónő, aki a romantikus vonal mellett minden könyvében feldolgoz
valamilyen nehéz témát, olyan témákat, amiket falakat döngetnek, felháborodást
válthatnak ki, sokkolhatnak, és pont ezért annyira zseniálisak a könyvei. Ő az
egyik kedvenc írónőm.
Nem
olvastam az írónő minden könyvét, de amit olvastam, azok nagyon megfogtak,
mindegyik találtam valami pluszt, amit magammal vihettem az olvasás után, amely
megmutatta, hogy ezek nem csak könnyed regények, hanem komolyabb témát is feldolgoznak.
Velünk
véget ér.
Ez
a könyv volt az első könyv, amit olvastam az írónőtől és azonnal levett a
lábamról, kedvenc lett nálam. A romantikus szál mellett ez a könyv egy elég nehéz
témát dolgoz fel. Családon belüli erőszak. Sajnos, még manapság is olyan témának
számít ez az elborzasztó téma, amelyről nem beszélünk, amely esetén sokan
elfordulnak, hogy inkább ne is lássák, de közben az erőszakot elszenvedő áldozatot
hibáztatják. Holott, ha odanéznének, vagy jeleznék a szenvedő félnek, „itt
vagyok, szólj, segítek”, akkor már ezzel a kevéssel is, reményt, támogatást adhatnának
neki, hogy változtathat. Nehéz téma, mindenkinek van véleménye róla, kinek
ilyen, kinek olyan, de egy valamiben egyetérthetünk, ha valaki segítséget kérne
tőlem ilyen helyzetben, biztos vagyok benne, hogy amennyire tudnám, támogatnám,
segíteném, hogy kikerüljön abból a kapcsolatból, melyben ilyen helyzetbe
került.
Sajnos, a napokban olvastam egy cikket, melyet utána elküldtem egy barátnőmnek, Szandinak és mindketten felháborodottunk a benne szereplő állításokon, feltételezéseken. "A bántalmazó kapcsolat minden, csak nem romantikus" címmel jelent meg a cikk, és igen, ezzel a kijelentéssel teljesen egyet tudok érteni, de semmi mással, ami szerepel benne. Igen, a kérdéses könyv romantikus, melyben fontos témaként megjelenik a bántalmazás. Abban is egyetértek a cikkel, hogy ez borzalmas, senkinek nem kellene ilyesmit elszenvednie, de ahogy kiragad az írónő könyveiből egy-egy mondatot, és a szövegkörnyezet nélkül próbálja elhitetni velünk, hogy ezen könyvel romantizálják az abúzust, azzal nem tudok azonosulni és nem is akarok. Nem szerepel a megfogalmazott anyagban, hogy ezen könyvek tanulsága, nem mutatja meg azt a mondanivalót, pluszt, amit az olvasás után magunkkal vihetünk.
CoHo könyve, a Velünk véger ér véleményem szerint semmilyen módon nem romantizálja és teszi legitimmé az abúzust, a bántalmazást, inkább megmutatja azt az oldalt, mit érez az áldozat, mitől fél, miközben szerelmes és megismeri a szeretett férfi borzalmas oldalát. Megmutatja, milyen érzés a szerelem romantikus felhőjéről leesni a pokol legmélyebb pontjára, ahol az a férfi, akiben megbízol, akivel le akarod élni az életed, megmutatja neked azt az oldalát, mellyel képes összetörni és fájdalmat okozni.
Ez a könyv megmutatja, hogy a bántalmazó férfi abban a pillanatban, amikor a kezébe fogja az ártatlan újszülött kislányát, azonnal rádöbben a korábbi tettei súlyára és hátralép. De megmutatja azt is, milyen nehéz a szerelmes nő döntése, hogy elhagyja a férjét a saját és a gyermeke biztonsága és boldogsága érdekében. Megmutatja, hogy a segítségkérés mennyire lehet fontos egy ilyen helyzetben, vagy az, hogy csendes támogatóként ott áll a bántott nő mögött a család, a barátok, és amikor szükség van rájuk, biztonsági hálót nyújtanak neki. Megmutatja, hogy van kiút, van remény a szabadságra, a boldogságra, nem kell benn ragadni egy borzalmas kapcsolatban, nem kell beletörődni a fájdalmas helyzetekbe, csak azért, mert szerelmes vagy és képes vagy a megbocsátásra, és a boldog pillanatokat szeretnéd vele újra átélni.
Én olvasás után ebből a történetből azt vittem magammal tovább, az jut eszembe róla elsőként, hogy ne féljünk megmutatni a gyengeségeinket, a fájdalmainkat másoknak, ne féljünk segítséget kérni, és bár lenne mindenki olyan erős és bátor, hogy képes legyen szólni, ha baj van. Tudnunk kell mindannyiunknak, hogy senki nincs egyedül. És ezt minden fiatal lánynak, nőnek tudnia kellene, hogy ha egyszer ilyen helyzetbe kerül, tudjon cselekedni, ne rettegjen lépni.
Én úgy érzem, hogy ezt a könyvet és még sok másikat ebben a témában, minél több kézbe kellene odaadni, minél többen olvassák el, mert meg adhatja a tudást, hogy van kiút. Minél szélesebb körben kellene fiatal lányoknak olvasnia, mert tudniuk kell, hogy szabad és kell is küzdeniük magukért, a boldogságukért, az álmaikért. 💗
A könyv olvasása után nagyon nehéz volt először szavakba foglalnom az érzéseimet, mivel az utolsó fejezeteken sírtam, összetörte minden szavával a szívemet, de az utolsó oldalak mégis összeszedték az apró darabkákat, mert hiába nem lett kifejezetten happy end, megadta nekünk a reményt arra, hogy Lily élete most boldog fordulatot vehet.
Lily számomra egy határozottan erős karakter volt a történet során. Szerelmes volt, hiába próbálta gyűlölni a férjét a bántalmazások után, még mindig szerette őt. De amikor a kezébe foghatta az újszülött kislányát, tudta lépnie kell, meg kell tennie az első lépéseket a biztonságuk érdekében, még akkor is, ha ezzel a saját szívét is összetöri. A könyvben Emmy születése után Lily és Ryle beszélgetése az egyik kedvenc részem, itt sírtam a legjobban, mikor Ryle mondja ki a szomorú igazságot: "sokkal, de sokkal jobbat érdemel".
Remélem, a Velünk kezdődik megadja minden szereplőnek ezt a sokkal jobbat, nagyon kíváncsian várom, hogy olvassam :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése