Agustina Bazterrica: Pecsenyehús

Sziasztok!

Ma egy provokatív és hátborzongató gondolatokat keltő disztópiáról hoztam posztot – ez a Agustina Bazterrica Pecsenyehús című könyve.

Marcos Tejo egy fiatal férfi, aki a gyásztól és a felelősségtől belefásult az életébe. A felesége elhagyta, miután a bölcsőhalál elragadta a kisfiúkat. A férfi az El Ciprés Húsgyárban dolgozik, az igazgató jobbkezeként. Az ő gondolatain keresztül ismerjük meg az Átmenet utáni világot, ahol a különleges hús fogyasztás a mindennapi élet részévé vált. Azonban egy nap az egyik tenyésztőtől különleges ajándékot kap: egy nőstény egyedet. Eleinte nem akarja elfogadni, hogy neki kell gondoskodnia az egyedről, aztán egy napon minden változik, megteszi azt, amit a leginkább tiltanak: emberként kezd tekinteni az egyedként kapott nőre.

Marcos vajon meddig képes még elvégezni azt a munkát, amitől tulajdonképpen viszolyog? Vajon képes lesz eladni, levágni a kapott egyedet Marcos? Vagy olyan tiltott kapcsolatot létesít vele, ami az ő vágóhídra való küldését is jelentheti? 

És innentől Spoileres lehet!!!

Marcost eleinte nem értettem, viszolygott a munkájától, nem evett különleges húst, és mégis a környék legnagyobb húsfeldolgozó üzemében dolgozott, mint a vezető jobbkeze. Ő volt az, akinek minden lépést, minden történést ismernie kellett a gyárban. Neki kellett mindenkivel tartania a kapcsolatot. Az érzéseit tekintve, nem értettem vele kapcsolatban, miért nem mond fel és kezd valahol új életet a feleségével. 

Marcos édesapja demencia miatt otthonban élt, a férfin kívül senki más nem látogatta, főleg nem a húga. A húga, aki a férjével és a gyerekeivel élt egy külvárosi házban, és nem látott mást a testvérében, csak hasznot és kapcsolatot, mely előnyhöz juttathatja őt. Az édesapjuk halála után vált igazán ellenszenvessé a testvér, mert ekkor sem az édesapja elvesztése miatti fájdalom hajtotta, hanem hogy felvághasson a környezetének a halotti toron: ő saját háztartási egyeddel rendelkezik.

Mikor Marcos megkapta az ajándék női egyedet, bevallom, megfordult a fejemben egy ilyen eseménysorozat, de nem gondoltam rá képesnek. Erre szokták mondani, az okozza a legnagyobb meglepetést, akire nem számítasz. Mikor az időben előre ugrás után ott volt a nyolc hónapos terhes nővel (Jázmin), és úgy éltek együtt, mint egy pár – meglepődtem, hiába fordult meg a fejemben, nem számítottam rá. És az ezután történő eseményekre meg főleg nem.

A könyv utolsó fejezetei újabb sokkoló eseményeket tartogatnak: Jázmin terhessége veszélyes véget ér – veszélybe kerül a baba. Marcos a feleségétől kér segítséget, aki nővérként dolgozott korábban. Cecília váratlan felbukkanása menti meg a baba és a nő életét. Cecília először megdöbben a helyzeten, de amikor a kezében tartja az újszülött kisfiút, már másként kezd gondolkodni: lehetőség lát Jázminban, hogy akár több gyermekük legyen a férjével, és mindegyik gyermeket a női egyed szülné meg számukra.

Cecília és Marcos kapcsolata, viselkedése megmutatta számomra, hogy viszolyoghatsz egy társadalmi helyzettől, a világ eseményeitől, de ha hasznot látsz benne, akkor már másként gondolkozol. Egyikőjük sem tartotta jó dolognak a különleges hús tenyésztését, de amint ártatlan gyermeket kaptak a sors szeszélye folytán, már másként alakult minden. Cecília viselkedése az utolsó oldalakon megmutatta, mennyire esendőek vagyunk mi emberek, ha megkaphatjuk, amit szeretnénk. Gyarlók, önzők, veszélyesek és brutálisak vagyunk mi emberek. A könyv megmutatta, sajnos, nagyon kevés igazán jó ember létezik a világunkban...

A Pecsenyehús egy elgondolkodtató, merész történet. Egy disztópikus történet, ahol egy elszabadult vírus miatt elpusztították az állatokat, de a kormányok a további húsfogyasztás érdekében legalizálták az emberi hús tenyésztését, levágását és fogyasztását. Ebben a jövőbeli társadalomban természetessé válik, hogy egyedeket tenyésztenek fogyasztásra, vadászatra, laboratóriumi célokra. Ebben a világban már nem igazán vannak olyan hangok, akik ellenkeznének, lázadnának: mindenki beállt a sorba, ellenkező esetben mehettek volna a vágóhídra ők is. Bennem ez a disztópia rémisztő és hátborzongató gondolatokat formált meg: a könyv által az Átmenet előtti világ nem hasonlít a miénkre? Túlnépesedés, túlzó emberi kegyetlenségek, a lassan haldokló természet? És különböző vírusok, amiket világjárványt okozhatnak? Hátborzongató belegondolni, egy a világunk vezetőitől érkező hasonló döntésbe, helyzetbe, amikor már nem csak embertársként tekintenénk egymásra...

A könyv zseniális alapötletet dolgoz fel, az írónő egy olyan témához nyúlt, mely megosztó, provokatív. Nekem a történet alapja nagyon tetszett, azt sajnáltam, hogy számomra voltak részek, ahol mélyebben belementem volna a történtekbe, a miértekbe. Több helyen éreztem a kidolgozatlanságot, azt hogy nem akarja még részletesebben, szemléletesebben kifejteni ennek a világnak a működését. Sajnálom ezt, mert hiába üt így is hatalmasat a könyv, kicsit hosszabb és részletesebb formában még erőteljesebb lehetne a hatása.

Ha szereted a provokatív disztópiákat, az olyan jövőképeket, melyek sokkolóak, félelmetesek, nem riadsz vissza a sokkolóan részletes leírásoktól, bírod a gyomorforgató részeket, vagy csak érdekel, milyen jövőt képzelt el a könyvben az író, bátran vedd a kezedbe. De készülj fel, vannak olyan részek benne, ahol az egyedek sorsát részletesen mutatja.

Nagyon örülök, hogy többetek ajánlója felkeltette a figyelmem erre a könyvre, és köszönöm, hogy a kiadó révén olvashattam is. Nem bántam meg, sőt az összeesküvés-elmélet hívő oldalam tobbzódott a könyv által bennem keltett gondolatok között 🫣☺️❤️

Nagyon szépen köszönöm a kiadónak a lehetőséget az olvasásra! Hálás vagyok a közös munka lehetőségéért ☺️

Jó olvasást mindenkinek! 📚

Szandra